Megengedés, elfogadás

Mondhatnám, hogy életem legnehezebb napjait élem meg, de akárhányszor így látom, mindig kapok utána egy még nehezebbet. Nem hittem volna, hogy a fejlődés ekkora konfortzónán túli kirándulást igényel, de egy akkora sorozat-támadást kapok most, hogy egyszerűen képtelen vagyok már a berögzött reakcióimat elővenni.

Sőt...elérkeztem az elfogadás állapotába. Elfogadom, hogy nem tudok mindent kézben tartani és megoldásra lelni. Elfogadom, hogy az élet más utat szánt most nekem és máshol lesz meg az igazi helyem.

Ha egoból éreznék, most nagyon bántana, hogy a környezetem ennyire kitaszít. Az elmúlt 10 -14 évem, a belefektetett munkám és létrehozott valóságaim semmissé válnak, nem kellenek másnak. Ez valahol mélyen nagyon szomorú.

Viszont továbbra is ott állok a romok közepén egy szál zöld fűszálként, szépen lassan növögetve, ragyogó színben pompázva a szürkeség közepén.

Így látom most magam és bevallom nagyon jó érzés. Néha visszajönnek olyan képek, hogy valójában én is egy romhalmaz vagyok és ez a zöldellő csoda csak illúzió, de az élet küld egy jelet, hogy elfogadjam: kitörtem, bár fizikailag még itt vagyok, a változás, változtatás elindult és megállíthatatlan.

Tőlem most sok mindenki függ, legalábbis azt hiszem. Ma figyelmembe ajánlottak egy cikket, ami arról szólt, hogy mennyi döntésünket, álmunkat és célunkat gátolta meg az, hogy végül másokért, mások véleményéért cselekedtünk . Mennyire adunk valakinek a véleményére a saját jó érzésünkkel kapcsolatosan, aki teljesen más valóságot él meg ezzel kapcsolatosan. Az a szűrő, amin ő keresztül látja a mi vágyunkat, teljesen más képet mutat. A környezetünk véleménye a mi boldogságunkról nagyvalószínűséggel lelombozó lesz.

Annyira jól esett olvasni, hogy van eszköz arra, hogyan is legyünk a saját utunk megteremtője, hogyan ne engedjünk mások véleményének romboló kifejeződésére.

Én ma boldogan álltam édesapám elé és elmondtam, nem maradok tovább. Egy hónap és költözöm. A vállalkozások, ő, a család itt marad én eltávolodom. Láttam rajta, hogy nem teljesen érti és még számára ez valótlan, de volt a reakciójában egy megértő és elfogadó apa-hang, ami megnyugtatott, hogy neki is jó lesz így. Természetesen nem hagyom magára, felelősséget vállalok az eddig teremtett dolgokért és igyekszem legjobb tudásom szerint átadni, visszadni, de ez a hosszú időszak valójában az övé volt és nem az enyém.

Az én valóságom teljesen más, és ez így van rendjén.

Azzal, hogy felvállalom ezt a döntésem és megérzem a bizsergető érzést a lelkemben, mindenki egységként támogat és rendeződnek úgy a dolgaim, hogy minél hamarabb a helyemre kerüljek.

Itt tartok most, sok megoldatlan feladattal, veszteségérzéssel, de a túlsó parton már vár a kiteljesedésem és bőség a legmagasabb minőségben.

Elfogadni és elengedni jó. Ha eleget dolgoztál azon, hogy meghalld a belső hangod. Az önismereti út a fájdalmassága elennére csodás. Ahogy megtalálod önmagad a hamis kép megszűnése után. Amolyan főnix madár szimbólummal jellemezném most, a tisztítótűzben égés és egy csodálatos újjászületés folyamata az igaz valódért.

Köszönöm kedves olvasó, hogy olvastad írásom!

Csodákat és boldogságot kívánok Neked!