Jól lenni egyedül

A héten először töltöttem a napjaimat egyedül. Ez már a nyolcadik nap, hogy a kötelező kontaktáláson kívül nem keresem más emberek társaságát, mert az esetek 90%-ban sajnos mérhetetlenül rombol.

Nem tudom minek a hatására -valószínű a terápiaegyüttes és a rengeteg önmunka végett- kialakult bennem egy egész stabil önszeretet. Ennek kapcsán már néha működöm a régi mintáimból, s fakadok ki negatíván a környezetemre, esetleg elfog a rosszindulat, irigység...stb. Észrevettem azt is, hogy teljesen kizárt az értő figyelem egy beszélgetés során, mindenki csak a maga "szarját" akarja kiokádni a másikra. Egy darabig próbáltam hallgatni, hogy a másiknak jó legyen, de mióta egész szépen kialakult határokkal rendelkezem, nem fér bele ez a romboló közösség.

Nagyon kevesen vannak azok, akik figyelemmel, egymásról érdeklődve, tapasztalatokat megosztva, értéket átadva kommunikálnak. Általában egy harmadik fél ócsárolása, érdemtelen pletykák és fröcsögések tárháza.

Nekem annyira igényem van az építő kommunikációra és a szeretettel teli figyelemre, amit adhatok, hogy elfordultam mindenkitől (család, barátok, ismerősök és alkalmi beszélgető partnerek), mert bomlasztó egy ilyen párbeszéd.

Helyette olyan könyveket olvasok és olyan cselekedeteket iktatok a napjaimba, amik közelebb hoznak a valódi önmagamhoz. Vannak még hiányosságaim, de azt mondhatom, hogy elkezdtem megszeretni a társaságom. Jól érzem magam a gondolataimmal, az írásaimmal, a zenéimmel. Élvezem azt, hogy nap mint nap kihozom magamból azt a +1%-ot, ami mindig új lendületet ad a következő napra. Elkezdtem érezni a jófajta egyedüllétet, ami akkor is kellemes, ha csak az ablakból bámulva szürcsölöm a kávém.

Ebből az "unalomból" elkezdtek születni olyan gondolatok, ami megoldást nyújtanak az összes problémámra. Taszítani kezdtem magamtól a káros szenvedélyeim, rosszul vagyok a közösségi média tartalmak fogyasztásától, az alkohol már abszolút nem vonz, könnyedén lemondok róla. Szívesen olvasom a könyveim lefekvés előtt és a főzés újra bekúszott a hobbijaim közé.

Persze nagyon örülnék, ha fittebb lennék, a rendszeresebb testmozgás nagyon hiányzik, reggelente még úgy érzem magam, mint akit agyonvágtak..és ez egész nap végig kísér. És iszom vagy 6-8 kávét egy nap. Na nem az instant 3az1bent, hanem a jó kis kotyogóst. A 120/80 vérnyomás-pulzus nem mentség, a következő célom, hogy megszabaduljak a kényszeres kávézástól...mára már ez az egy komoly függőségem maradt.

De türelem van. És kell is legyen. Régebben a világot is megváltottam 1 perc alatt...a következmény, hogy az alapok kimaradtak és egy bizonyos szintig nagyon gyorsan eljutottam bármiben, de később összedőlt minden. Ma már kezdem előlről és tudatosan építkezem. Sok időt elpazaroltam, de ígyis fiatal vagyok még ahhoz, hogy életem hátralevő része boldogabb legyen és önazonosabb, mint az előző 34 évem.

Hálás vagyok ezekért a tapasztalásokért, az önmagam megismeréséért (és a további felszín alatti ismeretek megszerzéséért) és azért, hogy végre elkezdtem sikeresnek érezni magam.

Köszönöm, hogy elolvastad :) (S most megyek, iszom egy kávét! )